2013. május 19. vasárnap - Milán, Ivó

Fábián László 2012. augusztus 07. | 11:45

A Sánta Timur földjén - Üzbegisztán Istenekkel a hegyen Piros cipellők és apostoli luxus Fesztivál a porcelánok közt

Biztos, ami biztos, már két órával a kezdés előtt úton voltunk. Ez a kis utazás nagyon jó arra, hogy elolvassuk az ingyenes újság olimpiai híreit.

Megtudhattam, hogy Berki Krisztiánnal azonos pontszámmal második (szegény, négy éve ugyanígy szorult le a dobogó tetejéről) Brit Louis Smith a következőket nyilatkozta:
"Természetesen fáj, hogy két olimpián ilyen körülmények között lettem ezüstérmes, de el kell mondanom, hogy Berki Krisztián minden idők egyik legjobb tornásza lovon, így nagy dicsőség tőle ilyen kis különbséggel kikapni!" Hiába! Az angol sportolók tudják mi a fair play!

Szokásosan hosszúra sikerült utunk legszebb pillanata volt, amikor a kézi csarnok előtti nagy tömegben Pars Krisztiánnal találkoztam. Elmondása szerint a döntője óta több autogramot osztott ki, mint addigi pályafutása során. Ettől nagyon jó napja kerekedett és még előtte volt az esti atlétikai verseny, amikor hivatalosan is átvehette aranyérmét. Természetesen ezen is jelen kellett lenni, mert ritkán adatik meg, hogy 80 000 ember egy gyönyörű stadionban hallgatja a magyar himnuszt. Mi meghallgattuk, sőt énekeltük is nagy boldogan. Látható volt, hogy Krisztiánnak is jól esett maroknyi csapatunk éljenzése.

Visszatérve a kézilabdához, a tét a legjobb 8 közé jutás volt. Nem túlzás, a csarnokot szinte csak magyarok töltötték meg! Na jó, egy-két sportot szerető angol is helyet foglalt, akik elragadtatva kapcsolódtak a magyar szurkolótáborhoz. Nehezen kezdtünk, de a második félidőben Fazekas Nándi, Mocsai Tamás vezetésével és a kőkemény védekezésnek köszönhetően előbb egyenlítettünk, majd átvettük a vezetést! Ekkor robbant a bomba! Közel 1500 magyar űzte-hajtotta a fiúkat: "Itthon vagyunk! Itthon vagyunk!

Mi a siker titka? A válaszért lapozzon!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum