2013. május 24. péntek - Eliza, Eszter

Almásy Gyula 2012. július 10. | 05:28

Festők, fürdők, fesztiválok - hangulatos Kaposvár Van még remény a Kancsendzöngán? Hippokratész nevében Az alapélelmiszerek lélekfejlődése

Julio felpillant a hatalmas épületre, nézi, ahogy a vendégek ráérősen reggeliznek az üvegfal mögött. Bárcsak ő is ott lehetne - gondolja. De ez egy másik világ...

A Sheraton Hotel teraszáról lenézek a csodás homokfövenyre. Ez az egyetlen szálloda Rióban, amelyet közvetlenül a parton építettek. Távolabb az Ipanema strandja húzódik, pazar reggeli látkép. Nézem az óceánt. A parton helyi gyerekek szaladgálnak, néhányan szörföznek. Én közel egy napot utaztam azért, hogy itt lehessek, csodáljam az óceánt és néhányszor elmerülhessek benne, aztán vissza kell térnem. Ők viszont minden nap kijöhetnek ide, amikor csak kedvük tartja. Bárcsak én is megtehetném. De ez egy másik világ...

Jézus a város felett

Bár előző nap Lisszabonban már elkezdtem akklimatizálódni, mégis megcsap a meleg, ahogy kilépek a szállodából. Első utam a világ egyik legismertebb műemlékéhez, a Corcovadón álló Jézus-szoborhoz vezet. A hegy tetejére kisvasút visz fel, az állomásnál hemzsegnek a turisták. Nem is csoda, hisz' a szoborra és a világ egyik legszebb panorámájára közel kétmillióan kíváncsiak évente. A kisavasút egyik megállójában "véletlenül" egy kisebb zenekar száll fel, akik szambát és más ismert latin zenéket játszanak, amíg vonatunk áthalad a város esőerdején. Igen, nem tévedés: Rio közepén egy esőerdő, a Tijuca biztosítja az oxigént.

Félórás vonatozás után a Megváltó szobra alatt állunk, ahová ma már mozgólépcső és lift visz fel. A 709 méter magasról a városra tekintő monstrum méltán a brazil nép büszkesége. Története még a portugál időkbe nyúlik vissza. Vince atya - eredeti nevén Pedro Maria Boss - 1859-ben szállt partra Rióban. A Corcovado csúcsára Izabella portugál hercegnő emlékművét álmodta meg, és rögtön neki is kezdett vasutat építtetni a hegyre. Hosszú évtizedek alatt a vasút elkészült ugyan, az emlékmű viszont nem. 1921-ben pályázatot írtak ki egy nemzeti emlékhely megtervezésére Brazília függetlenségének centenáriumára. 1922-ben megszületett a győztes pályamű: Hector da Silva Costa óriási, kitárt karú Krisztus-szobrának terve. Az emlékhely ügyét azonnal felkarolta az egyház, és adományokat is gyűjtöttek az építkezéshez. 1927-ben a lengyel származású, francia szobrászművészt, Paul Landowskit bízták meg a szobor elkészítésével. A pénz végül tíz év alatt gyűlt össze, így 1931. október 12-én átadhatták az emlékművet a rióiaknak.

A szobor tövében állok, törpének érzem magam. A világ egyik legszebb panorámájában gyönyörködöm. Lesétálok a kilátóteraszra, ahonnan jól látszik a szemközti Cukorsüveg-hegy. Rengetegen vannak, de odaférek a terasz széléhez, ahonnan a legjobb a kilátás. Párás az idő, a világhírű riói strandok időnként előbukkannak a felhők mögül. Tekintetemmel a Copacabanát, az Ipanemát, a Leblont, a Botafogót keresem. A másik oldal kicsit tisztább, itt a világ legnagyobb stadionját, a Maracanát látom, és persze a hegyek között megbújó metropoliszt. Már egy órája álldogálok ott, de észre sem veszem az idő múlását.

Ez a világ egyik legszebb városa - a fekvését tekintve mindenképpen! Nevét is érdekes elhelyezkedése ihlette: 1502-ben, újév napján egy portugál hajós, Gaspar de Lemos kikötött egy öbölben, amit egy folyó torkolatának vélt, és elnevezte 'Rio de Janeirónak', amelynek jelentése: "Január folyó". Persze folyó itt nincs, de akkoriban ez a rész még lagúnás volt, az elnevezés pedig rajtaragadt a városon.

Belvárosi "kardnyelés"

A belvárost busszal járom be. A modern felhőkarcolók nem hagynak mély nyomot bennem, ez a város "felejthetőbb" része. Rio de Janeiróban 6-7 millióan laknak, a külvárosokkal együtt ez a szám megközelíti a 12 milliót is. A forgalom óriási, többsávos utakon haladunk. Megtudom, hogy reggelente több sugárutat is egyirányúsítanak, így akár 6-8 sáv is rendelkezésére áll a munkába igyekvőknek, ami nagyon jó megoldás a forgalmi dugók megakadályozására. Vendéglátóink elvisznek arra a helyre is, ahol a karneváli felvonulást szokták tartani. Nos, ezt senkinek sem ajánlom, ha csak nem a karnevál időszakában érkezik a városba. Egy elhanyagolt utcában járunk, az egyik oldalán tribünök, a másikon romos épületek. A mi Felvonulási terünk egy világszenzáció ehhez képest.

Annál érdekesebb Rio modern katedrálisa, ami a '70-es évek végén készült el. A nagy, 64 méteres, színes üvegablakok különleges fényekkel világítják meg a templom belsejét. A városnézést egy különleges ebéddel szakítjuk meg. A Barra Brasa étterembe vegetáriánusok ne menjenek, aki viszont szereti a jóféle húsokat, készüljön fel a legjobbakra! Először a svédasztalról választunk, ami egy igazi terülj-terülj asztalkám. Van itt minden: saláta, sushi, lazac, gyümölcsök. Aztán a pincérek ezüst tálakon kardokat szolgálnak fel, amelyekre a legkülönfélébb húsokat szúrták fel. Percenként jön egy pincér, hol hátszínt, hol bélszínt, halat, saslikot, csirkét vagy pulykát kínál. Ha kérünk még, a zöld, ha tele vagyunk, a piros táblát kell a tányérunk mellé tenni.

A Copacabana varázsa

Az étteremből lesétálok a Leblonra. A városban több világhírű strand közül választhatunk: Ipanema, Botafogo és persze a Copacabana. Én is ide igyekszem. A sétányon taxit próbálok fogni, de szerencsére nem sikerül. Egy kisbusz halad el mellettem, az ajtón félig kilógva egy fiú kiabál: "Copacabana". Felszállok, és néhány perc múlva már a híres strand közepén járok. Az iránytaxik olcsók, sűrűn járnak, a sofőrök pedig rendkívül kedvesek, így érdemes ezeket választani.

A strand nemcsak Brazília, de a világ leghíresebbje is, nem véletlenül. Ha jó az idő, az öt kilométernyi fövenyen korzózhatunk, ahol elképesztő hangulat fogad. A sétány mellett foci- és röplabdapályák vannak, itt megérthetjük, miért olyan jók a brazilok ezekben a labdajátékokban. A parton családok napoznak, a srácok pedig a homokban fociznak. A játék lényege, hogy a labda nem eshet le; lábbal, mellel, fejjel vagy bárhogy a levegőben kell tartani. Fényképezem őket, majd hívnak, hogy álljak be én is. Egy óra foci után nem érzem a lábam, de nem bánom. A srácoktól megtudom, hogy itt tanulnak, és minden délután kijönnek focizni.

A Copacabana 1923-ban lett igazán híres, amikor megnyílt a Copacabana Palace Hotel, Dél-Amerika első luxusszállodája. Ezt követték a kaszinók, szórakozóhelyek, jöttek a hírességek, ismert és felkapott lett a strand. Ma már az egész partszakasz mögött szállodasor húzódik. 1948-ban nagy vihart kavart, amikor három argentin lány kétrészes fürdőruhában billegett végig a parton. Azóta a Copacabana diktálja a világ fürdőruha divatját, legalábbis a helyiek ezt mondják. A valóság azonban az, hogy itt csak a "fogselyem" a divat, azaz a túl sokat nem takaró tanga. A napozó lányokhoz utcazenészek érkeznek, és mi mást is játszanának, mint pergő szambát. A lányok felpattannak és máris karneváli hangulat kerekedik, ami viszont igazi hétköznapi esemény errefelé. Azt mondják, hogy a kariokák, azaz a helyi születésűek mindig a strandon vannak, ha süt a nap, ha viszont esik, ágyban maradnak. És ha se nem esik, se nem süt a nap? Akkor esetleg dolgoznak is valamit...

A strandon viszont ne hagyjunk semmit, mert könnyen megeshet, hogy sosem látjuk viszont. A sétányon lépcsők vezetnek a föld alá, ahol öltözők és zuhanyozók vannak, illetve szekrények is bérelhetők. Értékeinket bátran itt hagyhatjuk, és így nyugodtan fürödhetünk.

A Copacabanától nem messze a Cukorsüveg-hegyre indulok, innen is csodás kilátás nyílik a városra. A kilátóba, a 400 méteres hegy tetejére egy felvonó szállítja a turistákat, egy másik, kisebb hegy, a Hurka érintésével. Odafentről jól látszanak az öblök, a különleges formájú hegyek. Visszafelé a Hurka tetején kiszállok és helikopterre ülök. A lábam alatt Rio és a Rodrigo de Freitas-tó (ami igazából egy lagúna), ahol 2016-ban az olimpiai evezőversenyeket tartják majd. Jobbra alattunk a Maracana stadion, balra a Krisztus-szobor. Néhány kör, majd egy éles kanyar, és máris a Copacabana felett repülünk. Nem is lehetne ennél jobb befejezést találni riói utamnak.

Hol van a fekete arany városa? Lapozzon és megtudja!

következő oldal

  Médiaajánlat Adatkezelésről Jogokról Alapelvek Partnereink Impresszum